Rólunk szól

A legmerészebb fantáziád és a legrosszabb rémálmod vagyok

  Én vagyok a legmerészebb fantáziád és a legrosszabb rémálmod. Kiömlött borfolt vagyok egy makulátlan abroszon. Egy sárga cetlin hagyott üzenet, az egymásra halmozott apró, amiből légvárat építesz.Én vagyok az első feles, amit a buliban legurítasz, majd a sör, amivel lekíséred. A belépéskor kapott karszalag, ami az idő múlásával egyre jobban szorítja a csuklód.A villódzó fény vagyok, ami… Tovább »

“Maga az, a leskelődő”

  Már majdnem elfelejtettem, hogy milyen bevezetőt akartam írni az újabb mondataimnak. Van egy Schäffer Erzsébet történet. Amikor a HÉV-en megszólítja egy fiú, és elszavalja neki József Attila A hetedik versét, mert az a legszebb vers a világon.  Abban van egy rész: “– Na, tessék, a leskelődő! … Maga az, látom. Nem maga az? – De, én… Tovább »

Akinek minden az arcára van írva

  Az én arcomon minden meglátszik. Állítólag van olyan, hogy pókerarc. Na én hírből sem ismerem. Az enyémre minden rá van írva. Rá van írva, ha szeretek, ha utálok, ha félek, ha undorodok, ha unok, ha ellenérzéseim vannak, ha valahol jól, ha valahol rosszul érzem magam. Nem vagyok az a típusú ember, aki a széles… Tovább »

Leszoktam az éjszakákról

      Azon a nyáron tikkasztó volt a hőség. A meteorológusok és velük együtt egész Budapest (meg persze biztos a vidéki városok is, de minket, fővárosi lányok révén ez annyira nem izgatott) azt találgatta, hogy vajon mennyivel dől meg a meleg rekord. Csak az tartott lázban mindenkit hetek óta, hogy tud-e a hőmérő higanyszála… Tovább »

Nem szeretnék barátnő lenni

  Tudod, én szeretnék valakinek a csaja lenni. Nem párja, vagy barátnője. A páromtól még mindig kiráz a hideg, a barátom – barátnőm meg olyan, mint középiskolában. Amikor nem is volt barátom.Haversrác. Szóval az kellene, hogy valaki így hivatkozzon rám: “a csajom”, de abban aztán benne legyen minden. Hogy mennyire büszke rá, hogy tényleg én vagyok az.Én nem… Tovább »

A lány, aki a szerelembe volt szerelmes

  Így majdnem egy hónap hallgatás után, időszerű valamit írni. Mondani valamit, legalább néhány szót arról, hogy mi is játszódott le az elmúlt időben, vagy ha másról nem, hát arról, hogy miért nem vagyok már a szerelembe szerelmes.  És miért nem hívják így többet a blogot sem. Talán kezdjük az elejéről. Nah, persze nem annyira az… Tovább »

Párhuzamos valóságok

  Az egyik valóságban írok. A másikban meg létezem. A két valóság sokszor köszönőviszonyban sincs egymással. ———————————————————————————————————–   “Valahogy el kellene mesélni ezeket az éjszakákat” – gondolták mindketten. A tetovált is, meg a tündér is egyszerre, ugyanarra gondolt. Összemosolyogtak. El kellene mondani az éjszakákat, amik olyanok, mintha valaki más élete lenne. Egy harmadik személyé, akit nem is ismernek. Hiába sejtik, hogy mégiscsak… Tovább »

Én nem vagyok igazán jó

  “Nem ismernek, Judit. Azt hiszik, hogy ilyen, meg olyan vagyok. Közben meg egészen másmilyen. De egyikőjük sem ismeri az igazi valóm. Nincs is kedvük megismerni. Nem hibáztatom őket, nekem sincs kedvem hozzájuk. Emlékszik arra a nagyon fiatal fiúra, akivel véletlenül…? Veszélyesnek nevezett. Romlottnak. Azt hiszem, talán neki volt igaza. Kétségkívül, van bennem valami romlottság.  Én sohasem… Tovább »

Túlélési kalauz a pesti éjszakákhoz

  Itt a jó idő, ennek örömére a lányok is újra elindultak,  és belevetették magukat a budapesti nyári éjszakába. És mint tudjuk, hogy “Budapest nyáron sokkal szabadabb” és ” minden szabad, ami nem tilos”, gondolhatjátok, hogy milyen csuda dolgok történtek velük. Nagy bölcsességekre is rájöttek, és sok mindent tanultak ismét, mert szerencsére mindig készen állnak a… Tovább »

Így lopok el embereket magamnak

  Időnként ellopok magamnak embereket. Ne rökönyödjetek meg, nem gonoszságból teszem. Még csak előre megfontolt szándék sem vezérli a cselekedetemet. Csak úgy… megtörténik. Sokkal egyszerűbb ezt véghez vinni, mint gondolnátok. Előkészület sem kell hozzá. Én csak…beszélgetek velük. Aztán jön egy mondat. Amiről úgy érzem, hogy ezt magammal kell vinnem. Hogy muszáj, hogy elkísérjen. És jön… Tovább »

A fitt lányokat lelövik, ugye?

  Történt ugyanis, hogy álltunk az edzőteremben, és egy úriember, miután nem boldogult azzal a súllyal, amivel én dolgoztam, megkérdezte, hogy egyébként sportolok-e valamit. Csodálkozva pillantottam körbe, lévén mégiscsak egy edzőteremben ácsorgunk, és szégyenlősen közöltem, körbemutatva, hogy ezt.De az úr nem adta fel, és tovább erősködött. Na jó, de úgy egyébként, sportolok-e valamit. Ismét csak magamat… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!